Fogyasztói jogviták rendezéséről - Általános kérdések
A felek között felmerülő viták, így a fogyasztói viták rendezésének is két nagy csoportját különböztetjük meg: beszélhetünk bírósági vitarendezésről és bíróságon kívüli vitarendezésről. Mindkét megoldásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai egyaránt.
A bírósági vitarendezés mellett szól egyértelműen annak kikényszeríthetősége. A bírósági ítélet a felekre nézve kötelező erejű, a pernyertes félnek lehetősége van az állam által biztosított eszközöket igénybe venni a döntés kikényszerítésére, azaz élhet a végrehajtás eszköztárával. Egyik hátránya viszont, hogy az eljárás formalizáltsága, illetve bonyolultsága miatt előfordulhat, hogy a fogyasztónak az eljárásban jogi képviseletet kell igénybe vennie, melynek költségei akár még az eredeti követelés mértékét is meghaladhatják. Emellett a költségek tekintetében plusz kiadásként jelentkezhetnek még az egyéb eljárási költségek is. Másik hátránya az eljárás időigényes volta, az eljárás elhúzódása.
A bíróságon kívüli vitarendezés körében a két legjelentősebb módozat a közvetítés és a békéltetés.
A közvetítés vagy mediáció lényege az, hogy a felek egy harmadik személyt vonnak be a vitájukba, hogy segítsen megoldani azt. Ennek a módszernek a sikeressége – a felek megegyezésre való hajlandósága mellett – leginkább ennek a harmadik személynek a képességein, szaktudásán, de talán leginkább tekintélyén múlik, mivel ez a személy próbálja egy asztalhoz ültetni a feleket azért, hogy köztük megállapodás szülessen. A módszer másik lényeges jellemzője, hogy a megállapodás a felek akaratából jön létre, mögötte mindössze a felek akarata áll.
Az alternatív vitarendezés másik formája a békéltetés. Ennek lényege, hogy a felek között fennálló vitát egy személy vagy testület megvizsgálja és döntést hoz. Itt tehát nem a felek hozzák létre a megállapodást, hanem azt rábízzák egy személyre vagy testületre. Ez a döntés fő szabály szerint nem bír olyan kötelező erővel, mint a bírósági ítéletek. Itt azonban van lehetőség arra, hogy a felek egy alávetési nyilatkozatot tegyenek, melyben magukra nézve kötelezőnek fogadják el a békéltető döntését.
Bár az alternatív vitarendezésnek a bírósági úthoz képest több előnye is van, azonban a gyorsaság, költséghatékonyság és a bírósági úthoz képest egyszerűbb voltuk mellett meg kell említeni a legnagyobb hátrányukat: ez pedig a már említett általános jellegű kötelező erő hiánya. A közvetítés esetén a felek hozzák létre a megállapodást és rajtuk múlik annak betartása is, a békéltetésnél pedig bár már megjelenik egyfajta kötelező erő, az egyrészt csak akkor él ha a felek vállalják, másrészt nem egyezik meg a bíróságok döntésének kötelező erejével, mely az ítéletek mögött mindig ott áll, függetlenül a felek akaratától.
Hazánkban a fogyasztói viták bíróságon kívüli rendezésére a jogalkotó a békéltető testületi eljárás, valamint a közvetítői eljárás áll a felek rendelkezésére. Előbbi szabályai a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben, utóbbié a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényben találhatók.
Alternatív vitarendezés (békéltetés)