feed-image

Miért fontos az alkalmazandó jog meghatározása a határon átnyúló ügyleteknél?

Vannak olyan határokon átnyúló ügyletek, amelyek esetében nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy az adott ügylettel kapcsolatos jogviszony vonatkozásában melyik állam jogát kell alkalmazni. Ezen kérdésre ad választ a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendelet.

Ilyen határon átnyúló jogviszony lehet például amikor egy magyarországi fogyasztó egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társasággal köt valamilyen szerződést. Kérdésként merülhet fel, hogy a felek szerződéses jogait és kötelezettségeit melyik ország joga határozza meg. A következőkben a személyszállítási és a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok kerültek összefoglalásra.

 

Mit tekinthetünk személyszállítási szerződésnek?

A személyszállítási szerződések közé sorolható többek között az utas és a légi fuvarozó által kötött szerződés, amelynek eredményeképpen egy adott légitársaság az utast A pontból B pontja elszállítja.

 

Főszabály szerint melyik állam joga az alkalmazandó jog a személyszállítási szerződéseknél, ha a szerződő felek nem éltek a jogválasztás lehetőségével?

Főszabály szerint, amennyiben a felek jogválasztáskor nem a rendelet előírásainak megfelelően kötötték ki az alkalmazandó jogot, vagy nem éltek a jogválasztás lehetőségével, akkor a személyszállítási szerződésre azon ország joga lesz az irányadó, ahol az utas szokásos tartózkodási helye található, feltéve, hogy vagy a kiindulási hely vagy a rendeltetési hely szintén ugyanabban az országban van.

 

Melyik állam joga lesz az alkalmazandó, ha az utas szokásos tartózkodási helye és vagy a kiindulási hely vagy a rendeltetési hely nem ugyanabban az országban van?

Ha nem teljesül azon követelmény, hogy az utas szokásos tartózkodási helye és vagy a kiindulási hely vagy a rendeltetési hely szintén ugyanabban az országban van, akkor azon ország jogát kell alkalmazni, ahol a fuvarozó szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Példán keresztül bemutatva tehát, amennyiben egy magyar lakos autóval kimegy Olaszországba, majd úgy dönt, hogy Rómából repülővel elutazik Spanyolországba, akkor nem érvényesül az, hogy az utas szokásos tartózkodási helye és vagy a kiindulási hely vagy a rendeltetési hely szintén ugyanabban az országban van, így ilyenkor a légi fuvarozó szokásos tartózkodási helye szerinti ország jog alkalmazandó a személyszállítási szerződésre.

 

Hogyan alakul az alkalmazandó jog, ha a szerződés jogválasztás hiányában nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik az előzőekben említettektől eltérő országhoz?

A rendelet kimondja, hogy ha az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a szerződés jogválasztás hiányában nyilvánvalóan szoro¬sabban kapcsolódik egy, a fentiekben említettektől eltérő országhoz, akkor ezen másik ország jogát kell alkalmazni.

 

Milyen jogot választhatnak a szerződő felek a személyszállítási szerződésre?

A szerződő felek a személyszállítási szerződésükre irányadó jognak csak azon ország jogát választhatják ahol:

a) az utas szokásos tartózkodási helye található (ez esetben pl. magyarországi lakos esetében az irányadó jog a magyar jog); vagy

b) üzleti tevékenysége körében eljáró természetes személy fuvarozó szokásos tartózkodási helye található (ez esetben a fuvarozó üzleti tevékenységének fő helye lenne az irányadó az alkalmazandó jog szempontjából); vagy

c) a társaságként eljáró fuvarozó központi ügyvezetésének helye található (ez esetben a fuvarozó társaság székhelye lenne az irányadó az alkalmazandó jog szempontjából); vagy

d) a kiindulási hely található (ez esetben annak az országnak a joga alkalmazandó, ahonnan a szerződés értelmben az utas repülőgépe felszáll); vagy

e) a rendeltetési hely található (ez esetben annak az országnak a joga alkalmazandó, ahol a szerződés szerint az a célállomás található).

 

Hogyan alakul az alkalmazandó jog, ha az utas a repülőjegyet egy utazási csomag részeként vásárolja meg?

Utazási csomag keretében teljesített személyszállítás esetén a felek szerződésére a fogyasztói szerződésekre alkalmazandó jog az irányadó.

 

Mit tekinthetünk fogyasztói szerződésnek?

A fogyasztói szerződés olyan szerződés, amelyet egy természetes személy üzleti vagy szakmai tevékenységén kívüli célra ("a fogyasztó") köt egy másik, az üzleti vagy szakmai tevékenysége gyakorlásának keretében eljáró személlyel ("a vállalkozó").

 

Főszabály szerint mi az alkalmazandó jog a fogyasztói szerződéseknél, ha a szerződő felek nem éltek a jogválasztás lehetőségével?

A jogszabály az alkalmazandó jog meghatározásának figyelemmel volt arra, hogy a fogyasztói szerződés teljesítése során a fogyasztó kiszolgáltatottabb helyzetben van, és védelemre szorul a vállalkozás esetleges önkényével, így adott esetben a szerződésben rögzített egyoldalúan feltételekkel szemben.

A fentiek okán a fogyasztói szerződésre jogválasztás hiányában főszabályként annak az országnak a joga az irányadó, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található, feltéve, hogy a vállalkozó:

a) üzleti vagy szakmai tevékenységét abban az országban folytatja, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található (ilyen lehet az az eset, amikor egy külföldi vállalkozás Magyarországon is rendelkezik üzlettel, ahol terméket értékesít, vagy szolgáltatást nyújt); vagy

b) a vállalkozó ilyen jellegű tevékenységei ebbe az országba vagy az ezen országot is magában foglaló országokba irányulnak (tipikus példa erre, amikor egy külföldi vállalkozás online értékesíti termékeit és a webáruházon keresztül magyar fogyasztókat is megcéloz, azaz magyar fogyasztók számára is értékesíti termékeit)

és a szerződés e tevékenységekkel kapcsolatos.

 

Milyen példákat említhetünk a jogválasztás hiányában főszabályként alkalmazandó joggal kapcsolatban?

Az a) pont esetében példaként hozható fel egy külföldi vállalkozás, amely más tagállamban, vagy tagállamokban, és egyúttal Magyarországon is működtet egy szépségszalont. Ebben az esetben a felek által kötött szerződésre a magyar jog lesz az irányadó, tekintettel arra, hogy a vállalkozás az üzleti tevékenységét abban az országban folytatja, ahol a magyar fogyasztó szokásos tartózkodási helye található.

A b) pontra vonatkozóan példaként említendő, hogy amennyiben egy magyar fogyasztó internetes webáruházon keresztül másik tagállamból rendel egy terméket, a szerződésre a magyar jog lesz irányadó, tekintettel arra, hogy a vállalkozás ugyan másik tagállamban rendelkezik székhellyel, azonban tevékenysége, így például az adott termék értékesítését magyar fogyasztók számára is végzi.

 

Hogyan alakul az alkalmazandó jog a fogyasztói szerződéseknél, ha a felek élnek a jogválasztás lehetőségével?

A szerződést kötő felek a főszabályban foglaltaktól eltérően is megválaszthatják az általuk kötött fogyasztói szerződésre alkalmazandó jogot, a felek jogválasztása azonban nem sértheti azon ország jogának eltérést nem engedő, vagy eltérést csak a fogyasztó előnyére engedő kógens szabályait, amely ország joga a jogválasztás hiányában főszabályként a felek által alkalmazandó lenne, és amely a fogyasztónak védelmet biztosítana (azaz a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga).

Példaként említhető, hogy előfordulhat, hogy a vállalkozás székhelye szerinti jog a fogyasztót megillető elállási jog gyakorlását rövidebb időtartamban határozza meg, mint a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga, akkor mégis annak az országnak a joga lesz az irányadó, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található, mert ez a fogyasztóra nézve kedvezőbb feltételeket állapít meg.

 

Miért indokolt a felek jogválasztási szabadságának korlátozása?

A fogyasztók védelme érdekében korlátozás indokolt, többek között azon okból, mert a vállalkozások sok esetben egyoldalú, a fogyasztóra nézve a fenti szabályoktól eltérve hátrányosabb jogkikötéssel élnek az általuk alkalmazott Általános Szerződéses Feltételekben (ÁSZF).

 

Vannak kivételek a fentiek alapján meghatározott alkalmazandó jog alkalmazása alól?

A fogyasztói szerződésekre a fentiekben ismertetettek szerinti szabályok (főszabály és a jogválasztás szabályai) nem alkalmazhatók olyan szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések esetében, amikor a szolgáltatást a fogyasztó számára kizárólag a szokásos tartózkodási helye szerinti országtól eltérő országban nyújtják. Tehát abban az esetben, ha egy magyar fogyasztó egy másik tagállamban letelepedett vállalkozás (pl. egy fodrász) szolgáltatását veszi igénybe.

Kivételként említhetőek továbbá az ingatlannal kapcsolatos dologi jogra vagy ingatlanbérletre vonatkozó szerződések, azonban a kivétel nem vonatkozik az ingatlan időben megosztott használati jogára vonatkozó, az ún. timeshare szerződésekre. Timeshare szerződések esetén a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok szerint alakul az alkalmazandó jog kérdése.

Kivételt jelentenek végül a fuvarozási, személyszállítási szerződések, azonban az utazási csomagok értékesítésére vonatkozóan kötött fogyasztói szerződések részét képező személyszállítási (repülő, autóbusz, vasút, stb.) szerződések esetében a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok szerint alakul az alkalmazandó jog kérdése.

 

Az alkalmazandó jog a felek jogviszonyában mely kérdésekben tekintendő irányadónak?

A rendelet alapján a felek szerződésére alkalmazandó jog irányadó többek között a szerződés értelmezésére, a szerződéssel létrehozott kötelezettségek teljesítésére, a kötelezettségek megszűnésének különböző módjaira, az elévülés és a határidő lejártához fűződő jogvesztésre és a szerződés érvénytelenségének következményeire.

A rendelet által meghatározott jog valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével.